"Gyermekkorom óta lenyűgöz a pozsgások és a kaktuszok világa" – Nagy Arnold kaktuszgyűjtővel beszélgettünk

Szatmár.ro: Mikor kezdődött számodra ez a hobbi? Honnan a kaktuszok és pozsgások iránti szereteted?

Nagy Arnold: Már gyermekkoromban is szomszédoktól, ismerősömtől előszeretettel gyűjtögetem különböző dísznövényeket, úgy kültéri, mint szobanövényeket. Már ekkor lenyűgözött a pozsgások változatos világa, nem csupán gyönyörű viráguk, hanem egyedi tövis rendszerük is megfogott. Ekkor még nem rendelkezem megfelelő tudással a tartásukkal kapcsolatban és a tél igen megtizedelte a pozsgás “gyűjteményemet”, ugyanis, ha télen nem biztosítunk számukra pihenési periódust nagy valószínűséggel elveszítjük őket. Komolyabb gyűjtési munkámat négy éve kezdtem el, amikor a vásárolt növények mellett megpróbálkoztam a magról történő szaporítással is, ami egy hosszadalmas de szép folyamat.

Szatmár.ro: Melyik volt az első növény, amelyik elindította ezt a lavinát? Honnan származott?

Nagy Arnold: Tulajdonképen a tudatos, és ha szabad így fogalmaznom, hogy szakszerű gyűjtői munka 2017 nyarán kezdődött. Az első lépés az volt, hogy Magyarországról rendeltem télálló kaktuszokat (opuntiákat), ekkor még csak, mint különlegesség néztem ezekre a növényekre. Nem sokkal ezután, úgy hozta a sors, hogy egy cikket olvastam a kaktuszok magról történő szaporításáról, ebben elég jól elmerültem és egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy ezt ki kellene próbálnom. Addig keresgéltem az interneten, amíg sikerült is találnom egy temesvári családot (a Lévai család), akik csodálatos gyűjteménnyel rendelkeznek és nem mellesleg gazdag maglistájuk is van. Fel is kerestem őket telefonon, s meglepetésemre kiderült, hogy pár héten belül részt fognak venni egy szatmári kaktuszkiállításon ahová el is hozták a megrendelt magvakat.

Szatmár.ro: Nagyjából hány növényt számlál ma a gyűjtemény?

Nagy Arnold: Ez egy nagyon jó kérdés, mindig mindenre szokott idő jutni, de még arra nem volt időm, hogy pontosan felleltározzam a gyűjteményt, viszont sok értelme nem is volna, a növények száma elég gyakran változik. No nem azért, mert eladom őket, ugyanis sajnálnám őket eladni, viszont ajándékba a plusz növényeket szívesen adom és ugyanígy kapok én is, illetve, ha kiállításokat vagy gyűjtőket látogatunk meg, mindig kerül egy-egy új növény a gyűjteménybe. Sajnos a tavaly a járvány miatt eléggé háttérbe szorult a személyes találkozás a gyűjtő társakkal úgy belföldön, mint a külföldi ismerősökkel egyaránt.



Szatmár.ro: Te nem csak vásárolsz új példányokat, sokszor saját magad termeszted. Ez gondolom ad némi plusz sikerélményt is. Nem igaz?

Nagy Arnold: Igen, ha számokban akarjuk kifejezni az utóbbi 3 évben évente körülbelül 200-300 növényt vásároltam vagy kaptam ajándékba. Ezek is nagyon nagy örömet tudnak szerezni az embernek, de teljesen más az mikor én magam nevelem magról a növényeket. Egy ismerősöm mondta, hogy egy gyűjtő akkor válik igazán gyűjtővé, amikor a saját maga vetett és nevelt növénye virágozni kezd. Ez általában vetés után 4-6 évvel következik be, azonban vannak növényfajok, amik már 2 év után virágoznak, illetve van a másik véglet amikor az első virágzásig 15-20 évet kell várni.

Miért is fontos a kaktuszok magról történő szaporítása? A vegetatív úton történő szaporítás (az anyanövényről leválasztunk egy hajtást) gyors és viszonylag egyszerű, viszont ugyanazt a növényt kapjuk amilyen az anya növény volt. Addig a generatív szaporítással (magvetés) egyedi genetikai állománnyal rendelkező növényeket kapunk, ez megnyilvánulhat a növények alakjában, virágok színében, tövisek formájában, színében, vagy méretében.

A magvetésnél fontos kiemelni, hogy ez edények és a talaj is jó vízáteresztő és steril kell legyen, illetve a kaktusz magok fényben csíráznak, tehát nem kell földdel takarni a vetést. A magvetésről több száz oldalas könyvet lehetne írni, én azt mondom, hogy az általános és alapszabályok mellett fontos az, hogy mindenki a meglevő körülményekhez megtalálja a megfelelő technikát.

Szatmár.ro: Melyek a kedvenceid?

Nagy Arnold: Nem gondolkozom szakgyűjteményben, ami azt jelenti, hogy több faj és fajta jelen van a gyűjteményében több-kevesebb képviselővel. A legközelebb a szívemhez az astrophitumok állnak. Ők az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikóban őshonosak, viszonylag könnyen szaporíthatóak magról, illetve legtöbb fajtája csak magról nevelhető, ugyanis nem nevelnek sarjakat, igen könnyen hibridizálóik, így a termesztett változatai nagyon színes palettával rendelkeznek. Viszonylag hamar virágoznak és jól fejlődnek. Ami lenyűgöző a fejlődésükben, hogy körülbelül 7-8 éves korukig alakjuk egész sokat változhat. A gyűjteményben elég szép számban jelen vannak úgy a hazai gyűjtőktől, mint külföldről származó magokból nevelt növények.



Szatmár.ro: Vannak-e hobbitársak? Vagy kérdezzem úgy, mennyire népszerű hobbi ez? Tartozol esetleg valamilyen egyesülethez is?

Nagy Arnold: Teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy ha nem lettek volna gyűjtőtársak most nem tartana itt a gyűjteményem. Már 4 éve tagja vagyok az Aztekium Egyesületnek, ami a Romániai kaktuszgyűjtőket fogja össze immár 22 éve. Amennyiben jól tudom jelenleg 70 körül van a tagok létszáma. Mint kezdőnek nagyon sok segítséget nyújtottak és nyújtanak úgy növények terén, mint információ áramlás tekintetében is. Sajnos a járvány rányomta pecsétjét az egyesületi életre is, de kikerülve a személyes találkozás mégis tartjuk a kapcsolatot a technika segítségével ugyanis videóbeszélgetéseket szervezünk, ahol mindig akadnak bemutatni való növények.

Szatmár.ro: Ha jól tudom néhány éve kiállítást is szerveztetek, van-e valami hasonló kilátásban a jövőre vonatkozóan is?

Nagy Arnold: Igen az egyesület hagyományához tartozik a kaktuszkiállítás megszerzése Szatmárnémetiben. 2019-ben ez a kiállítás Nagykárolyban volt megszervezve, viszont tavaly sajnos elmaradt.

Fantasztikus élmény megszervezni, és részt venni egy-egy ilyen kiállításon, ahol 10-20 gyűjtő állít ki és mindenkiről mesél valamit a gyűjteménye, és ezt a bizonyos valamit mindenki másként lát meg.

Tervben van az idei évre is a kiállítás (kiállítások) megszervezése, a legközelebbi kiállítási időpont valamikor június végén lesz Nagykárolyban, a napokban fog eldőlni a pontos időpont és helyszín. Annyit elárulhatok, hogy szabadtéri kiállításban gondolkozunk, ami júniusban igen sok meglepetést tartogat, ugyanis ebben az időszakban igen gazdagon virágoznak a kaktuszok.



Szatmár.ro: Mik a hosszú távú terveid és céljaid ezzel a hobbival? Tudtommal egyelőre eladni nem szoktál és nem is akarsz az állományból. Nem a kaktuszok által való meggazdagodás az elsődleges célkitűzésed.

Nagy Arnold: Elsődleges célom a gyűjtemény megtartása és bővítése, értékesítésben egyelőre nem gondolkozom. Az ez évi vetés már célirányos volt, ritka, lassabban fejlődő fajtákat vetettem, amelyek ritkák vagy túl drágák számomra, de így néhány év múlva (5-10 év) szép példányok tulajdonosa lehetek. Idén készítettem egy fóliaházat azzal az elgondolással, hogy még két évig bőven elférek benne és láss csodát már most tele van, ugyanis nevelő alveolákból cserepekbe került jó pár növény így sokkal több helyet foglalt el, így jövőre ismét bővíteni kell.

Szatmár.ro: A számos kaktusz- és pozsgás faj mellett néhány állatkülönlegesség is fellelhető nálatok. Főként szárnyasok. Mesélj kérlek egy kicsit róluk is!

Nagy Arnold: Jelenleg roueni kacsa, mandarin réce, páva, emu, indiai futókacska és tyúkok színesítik az életünket. Az egész állomány célja inkább diszállattartás, mint sem a húsukért való tenyésztés. Szoktam mondani, hogy „családtagot nem eszünk meg” ez azt jelenti, hogy nálunk az egyszerű tojó tyúk is öregségben pusztul el, ugyanis azt mondjuk, hogy ha évekig elláttak bennünket finom házi tojással nem tisztességes levágni őket.



Szatmár.ro: Hogy viszonyul a családod egyik-, vagy másik hobbidhoz? Ők is sajátjuknak érzik mindezeket?

Nagy Arnold: Hogy őszinte legyek, a kedves feleségem néha felszisszen egy-egy új ötletemen, de a végére mindig sikerül megtalálni a közös nevezőt, sőt akkora meggyőző erővel rendelkezem, hogy ő is megszereti az új jövevényeket, legyen az növény vagy állat. Legutóbbi újdonság a növények között néhány rovaremésztő növény.

Szatmár.ro: Köszönjük szépen a ránk fordított időt! Sok sikert kívánunk ezekhez a nagyszerű hobbikhoz, és céljaid eléréséhez. Találkozunk a következő kaktuszkiállításon!

Nagy Arnold: Én köszönöm a lehetőséget és mindenkit arra biztatok, hogy hallgasson az álmaira és a vágyaira, mert minimális ráfordítással, sok akarattal egy csodás világot tudunk felépíteni magunk körül.